Egi Madar

Mit búsulsz kenyeres, midőn semmid nincsen?
Jó az Isten, jót ád, légy remínségben.
Fölnyílik az idő majd az gyönge fűre,
Hová szemünk lát, elbujdosunk ketten.

Gondunk sem lesz majd, csak mint a madárnak,
Melyet szabad szél repít a világnak,
Erdők alatt, fák avarja vetett ágy,
Csengő-bongó patak tiszta vizet ád.

Mondd, mért búsulsz, pajtás?
Hej, mikor már fedeled sincsen
Meleget ád az ég még,
Kenyeret ád az Isten!